Gyere ülj le mellém és mesélj egy történetet, amit az élet írt..
Had legyek a kísérőd,hallgatóságod történeted szövése során....
-A történet kezdete régi időkre nyúlik vissza..- kezdte halkan meséjét..
- Azokra az időkre mikor még iskolába jártunk.. akkoriban azt hittük a világot csak mi éljük meg igazán, és mind az, mi az iskola falai és az udvara között történik a való élet..
Az is volt..sokszor.. Szeretném elmesélni egy lány történetét, életének egy röpke részletét.. -
Elmerengett, kortyolt söréből, bele szívott mélyen cigarettájába.. majd belekezdet a történetbe, úgy hatot minta régmúlt időket idézne maga elé.. hangja lassan szelíden csenget. Úgy mint mikor, kedves de borongós történetet mesélnek.
- Volt egy barátnőm,aki nem választhatott... helyette mások döntöttek..
tudod milyen mikor valakinek az életét, már előre eldöntik mielőtt még megszületne?- kérdezte, hangjába szomorú keserűséggel.
- Nem. Nem tudom, de nem a karmára gondolsz? - kérdeztem, mintha sejtetném, mi járhat fejében..
- Nem.. -felelte és mélyet sóhajtott.. újabb sluk.. majd folytatta..
- Nem én ara gondolok, mikor már halálra ítéltnek születik valaki.. kinek anya felelőtlenül drogokkal kábította testét, nap-nap után nem gondolva jövőre.. amikor már szíve alatt megfogant egy élet, akkor sem dobta el tűt.. életre ítélve egy foglyot.. A gyermek ártatlan védtelen lény, ki gondoskodást és szeretett érdemel.. De van ahol, ha sír már mákteával, itattatják hogy az éjszakát csendben aludja át, nehogy megzavarja anyut, míg fotelében ülve utazik..
Talán 14 lehetett mikor az első adagot belőtte magának.. a tűt anyja adta a kezébe..- megrázkódott, undor és megvetés futott át szelíd vonásain.
- Mint mondtam nem volt választása.. a szert a szervezete hamarabb ismerte mint elméje felfogatta volna mit tesz magával.. Mire rádöbbent, hogy minden egyes tűszúrás egy újabb lánc, egy újabb utazással, csak még távolabb kerül az élettől..
Nem volt többé egyedül, nem érezte a szeretet nélküli kínzó magányt,a szer betakarta, magához ölelte, mint egy meleg öl, megadta mindazt a boldog békességet mit másol nem lelt, a világban.. - elhallgatott, maga elé merengve figyelte kezében égő cigarettáját.. mintha azt kérdezné, magától ezt miért csinálom... pár hoszúnak tűnő pillant után folytatta történetét.
- De ő mégse vált rabbá , vagy agyatlan gumóvá mint olyan sokan kik a heroin rabságába kerültek.
Emlékszem az első napra mikor megismertem..
Szeptember, gólya bál volt.. titokzatos és gyönyörű volt.. fejét kendővel fedte, mi még jobban kiemelte csontos vékony arcának, finom ívű vonásait.. barna szemeit,mik a feketébe hajlottak.. igéző, és kedves tekintetét.. törékeny vékony teste volt, akár egy balerináé.. hófehér vékony kezei, mindig hűvösek voltak, hideg újaival mégis kedves melegséggel tudott érinteni..
Hangja selymes, és érett volt .. messziről szóló mintha időtlen időkből szólna.. akkor még nem tudtam.. csak később tudtam meg titkát.. ami rejtelmességét, és különleges fényét is adta..
Erőnek, magabiztosnak és elérhetetlennek tűnt..a varázsa magával ragadt.. teltek múltak a napok, egyre többet beszélgetünk, találkoztuk szünetekben..
Barátok lettünk, sok órát beszélgettünk át, megértett.. megértetem.. mégis távoli maradt számomra...talán akkoriban, a világ számára is..
Egy nap.. megkért,kísérjem el a női WC-be és fogjam az ajtót..
A mosdóhoz hosszú percek után, egy véres tűvel a kezében lépet ki. Riadt gyermeknét néztem rá, tán beteg?
Csendesen mosolygott, megsimogatta arcomat és az mondta: nem.. csak így tud élni.. ez "hernyó".. mondta, "soha ne próbáld ki. mert megöl..." - tekintette máshol járt, ő akkor nem volt ott... Akkor még nem értettem.. Időbe telt mire megértetem, hogy ilyenkor Ő elmegy.. más ül a testében.. Olyan lesz akár egy báb..
Ki kísértem levegőzni az udvara,mellette maradtam.. figyelve mi történik..
repült álmodott... beszéde lassú vontatott volt,mesélt közben... Arról mit érez,hol jár..
A melegségről mi elönti végtagjait, bensőjét... a vonásai ilyenkor ki simultak,kis időre nyugodt és boldog volt, elhagyta testét.. magában és mindenségbe veszve.. hosszú - hosszú percekre..
Csak ültem,mellette éreztem ahogy élettel telítődik meg, kihült keze.. talán ilyenkor élt igazán.. ki tudja.. - Elhalkult hangja, mintha egy könnycseppet nyelt volna el.. a múlt árnyai járnak körünkben... szemeiben régi idők fényei csillannak, talán most is belül ott ül mellette..
- Nem gondoltál rá, hogy kipróbálod, hogy repülsz te is? Biztosan megkínált volna ha kérsz, nem égett benned a vágy arra, hogy megismert azt amit ő érez?- törtem meg durva kérdéseimmel a meghitt csendet.. Mire felucsudot merengéséből kis vártatva válaszolt..
- Tudod igazából nem.. Láttam mikor távozik belőle, és ideges, ingerlékeny lesz, kifordul önmagából, mikor probálja kordinálni remegő tagjait, nehogy elárulják. Láttam mikor lázas görcsök törnek rá.. Láttam milyen rabbá vált..
Elgondolkodni elgondolkodtam rajta.. ki ne tennné.. de nem, soha nem kértem..
Ő meg soha nem adott volna..
Ő, harcolt a drogok ellen, ő tanított meg felismerni, kiben mlyen szer bújkálhat.. Mit kell róluk tudni, mire kell figyelni a használóiknak, arra miként beszélgessek velük, és próbájam őket rávezetni arra, hogy elgondolkodjanak a letevésén..
Általa értettem meg, hogy a drog olyan rabság, miből, egy idő után már nem elég a józan ész, menekülő útnak.. Mert nem ők használják a szert , hanem a szer használja őket.. hogy ne ítélkezzek felettük, inkább segíteni próbáljak, megértéssel forduljak feléjük.. Mert legtöbbjük, csak menekül, és még van remény számukra..
Csak le kéne ülni velük beszélni, megkérdezni kik ők? Miért futnak? Meghallgatni történetüket ítélet nélkül.. Néha a megértés is segít, a hallgatás is segít, hogy maguktól döbbenjenek rá az útjuk tév út.. Túl sokan törtek a fejük felett pálcát, így inkább meg s próbálnak fel állni.. Hát hajoljunk le hozzájuk, ne szónokoljunk.. a "miért-ne ről".. Elég ha elmeséled, mi mit okoz.. és ha már használja mire figyeljen, hogy túl élje az utat.. Pár emberi szó többet ér mint sok okoskodó előadás..
Csodáltam erejét, küzdését azt, ahogy törődött másokkal,helyt állt,mindenhol hol csak tudott,hallgatva saját problémájáról.. kívülről egy erős és normális lánynak tünt.. ki érezte tudta, nincs sok hátra..
- Ezt hogy érted miért?
- Mert a drog nem csak a szellemedet faja fel , de a testet is tönkre teszi, 17 éves volt mikor az orvosok nem jósoltak számára pár évnél többet ha nem teszi le..
- De ő gyerekkora óta élt vele, ezért nem bírt a szervezete?
- Részben ez is igaz, de a heronin tönkre teszi a teste, kiszipojozza, elsorvasztja.. pár év használat elég ahhoz, hogy vissza fordíthatatlan károkat okozzon..
- Mit tett mikor ezt megtudta? Gondolom kétségbe esett?
- Nem Ő ennél erősebb volt, megijedt, de nem esett kétségbe nem menekült..
azt mondta leteszi, a kishúgáért, mert az az ő egyetlen kincse.. és ha ő elmegy akkor ki fog rá vigyázni.. ha ő elmegy ki vigyázz majd a barátaira?
Számára a rajzolás az alkotás és a húga jelentett mindent, semmi mása nem maradt amit a szer még nem vett volna el tőle.. vagy nem mocskolt be..
- Megpróbálta?
- Igen, először önként orvosi segítséggel hideg elvónozott.. iskola mellett..
Emlékszem,remegő kezekkel próbálta bevenni négy óránként a gyógyszereit.. volt mikor olyan fájdalmai voltak, hogy csak halk nyögést hallottam a WC fülkéből, ahova elbújt és a gyógyszerek gurultak szét a földön.. az ajtó kicsapódott, és fél ájultan fájdalomtól és görcsöktől, próbálta össze szedegetni őket.. mikor megpillantott, erőltettet mosollyal közölte jól van, semmi gond.. nem kell aggódni..
Aggódtam, és nagyon szorítottam neki, hogy sikerüljön..
- Iskolában ezt nem látták nem vették észre?
- Nem igazán.. azt mondta beteg.. ezért sápadtabb és fáradékonyabb.. igyekezett leplezni a fájdalmait.
De mint minden tündér mesében ebben is van egy rossz, gonosz áruló..
A mostoha anyja, ki bejött az iskolába és elmesélte a tanároknak, hogy nevelt lánya heroinista.. Ebből hatalams botrány kerkedet.. Fegyelmi bizotság elé citálták, meghurcolták.. nem számítottak az eredményei, csak a bűnét nézték.. senkit nem érdekelt, hogy milyen fontos része az osztályközösségnek, hogy milyen aktívan segít drogok elleni harcban az iskolában.. Az egész osztálya egy emberként állt ki mellette, a tárgyalásán, hiába védekeztt, hogy erről ő nem tehet ez egy betegség..
Nem ő választotta, helyette döntöttek, és pecsételték meg sorsát, ezzel.. Hiába mutadta az orvosi papírját,min őt heroinistának nyílvánították.. senkit nem érdekelt, csak az, hogy példát mutassank.. Mint az acsarkodó kutyák, ki félelmükben, inkább vadulnak és tépnek.. Példát akartak mutatni, meghurcolni .. kicsapni..
- Mi történt végül kicsapták?
- Nem igazán elment magától, egyik-napról a másikra elhagyta az iskolát. Be se várta a tárgyalása végét.Mi azt hittük bajban van,közben csak el akart bújnia a világ elől. Hosszas keresés után, kiderült elvonult egy elvonókúrára, hang nékül távozott, hogy senki se tudaj hol van, ne tudjon hozzá jutni anyaghoz.. le akart állni végleg..
- Gondolom sikerült neki?
-Igen és gyönyörű volt mikor vissza tért egy nap. Alig ismertük meg, felhízott sugárzott, szép volt.. és boldog..
- Sajnos nem sokára vissza esett.. újra kezdte.. lemondtunk róla.. évek teltek el azzal a szomorú tudattal, hogy egy értékes embert elveszítettünk.. holtnak hittük, mert senki se hallott róla egy idő után.. szomorú volt a szívem... mert bíztam benne, hogy neki sikerülni fog..
Míg nem egy nap egy közösségi portálon bejelölt.. váltottunk pár levelet.. tiszta és boldog..végül sikerült..
Nekem ő nagy életpélda arra, hogy igeni is van ki út minden rabságból.. ő az élő példája ennek..
Mesélem történetét ha tehetem, hogy mások is oklujanak belőle... - elhallgatott.. Szívott egy utolsó slukkot cigarettája végéből, kiitta utolsó kortyait.. közben a felszálló füstbe merengett.. mintha újra idézné a füstben szeretet barátnője alakját, aki történetével köztünk járt..
